Megvolt a második hiteles és nem himlel-es kirakodóvásárom!
Ja, wohl, schön..aber..?!
Na igen, kérdhetné az olvasó, és akkor?
Itt a csavar.. nem hiszem, hogy többre adnám a kobakom. Nem, nem a pénz miatt, még mielőtt ez a vád illetne. Egyszerűen az emberek hozzáállása miatt.
Én ezeket az ékszereket szívvel-lélekkel készítettem. Odatettem magam, benne vagyok mindegyik elkészült ékszerben, minden apró alakulási mozzanatnál jelen voltam, hiszen ÉN alkottam meg őket.
Nem arra készültek, hogy csak elhaladjanak mellettük, minden féle rácsodálkozás nélkül. Ezek egyedi dolgok, amik bezony nem mászkálnak minden második (jóhiszeműen hiszem, hogy) nőn, így valóban igaz rájuk az az állítás, hogy EGYEDI.
Nem mindennapi, ..ragozzam még?
Nem szeretem az állandósult témákat. Sem a normákat, sem az állandó trendet, sem azt, ha megmondja valaki mit KÉNE készítenem, hogy eladható legyen. no No NOO!
HA ÉN alkotok, az ÉN számíze szerint, senki ne mondja meg nekem, mi a SZERINTE jó. Mert akkor sajnos tévzavarban él a kedves.
HA Ő rendel, az Ő szájaíze szerint, ÚGY elkészítem a várt ékszert.
Én nem ítélkezek senki ízlése ellen, mellett, ezért a tiszteletnek visszafelé is igazolhatónak kellene lennie.
Sajnos ez nem így van, és ez, lehet nem kéne, de cseszettül felveri bennem az ideget.
Még egy kiállításhoz adom a nevem, aztán indul Anne-made igazi arca. Semmi laca-faca-maca-made.
Nop.
Azért kaptok képeket..
So.. Do you have any questions for me..?
