Hevesen dobog, veszettül kalapál és még fáj is... ? Hogy mi is ez? A szívem...

Elfelejtettek. És én is elfelejtettem. Fáj is és nem is. Kósza-kusza dühödt gondolatok cikáznak szerte a gubancos agytekervényeimen és képtelen vagyok megálljt! mondani.
Van értelme egyáltalán a dolgok állandónak akarásának? Miért szeretnénk ha minden változás nélkül maradjon? Miért akarom ? Egyáltalán akarhatom?
De nem is akarom. Már nem.

Túl szerteágazó, túl bonyolult, túl... nehéz. Túlcsordult a csupor...

Hogy mi zavar benne a legjobban? Hogy nem zavar. Akkor, abban a percben nem. És...  most se.
Kénytelen vagyok rájönni, egyáltalán felismerni, hogy mindenkinek megvan a saját élete. Ideje felébrednem és újra a sajátomba csöppennem.

Alíz, menj haza! " Taposs rá a pillangóra"

Ezt a mai napra...

♥♥ I don't wanna be anything Other than what I've been trying to be lately. All I have to do,Is think of me and I have peace of mind. I'm tired of looking 'round rooms,Wondering what I've got to do Or who I'm supposed to be. I don't wanna be Anything other than me... ♥♥

ÉÉs... újra üdvözlöm magam az Éterben!
Rég volt már, mikor utoljára itt voltam és jeleztem magamról.  :)

Hm, sok minden kavarog a fejemben és éppen ezért próbálok/nék egy kis rendet teremteni. De tudjátok mit mondanak a rendről " szisztematikus káosz", szóval miért is töröm magam... ? 

Na de azért a próbálkozás nem bűn ( egyenlőre !) hiszen a jelenlegi helyzetünket nézve még bármi lehetséges. Szerintem jövőre az oxigénadót is bevezetik és onnan, hogy őszinte legyek igen rövid idő alatt eljutunk a törekvés tilossá válásáváig. 

Kalandozok, kalandozok, de egyről a háromra nem jutok..

Mai teendőim: 

- rendbe rendeződés

- tanulás !!! ( holnap excel vizsga .. áá)

- flopis írások laptopra átírása 

- ÍRÁS!

- még több ÍRÁS!

- egy kis németezés 

- rendet rakni a ruháim között

Amit ebből tuti nem csinálok ma meg: 

- Rendrakás a ruhák között...

Kibírják még pár napig a széken. És a szekrényben sem gyűrődnek meg... annyira. 

Mindjárt délután kettő, és még igazából semmi különlegeset nem csináltam. Csak felkeltem, reggeliztem, beágyaztam és beraktam egy mosásnyi fehér abroszt a gépbe. Ennyi. Jah, és persze neteztem. 

Próbáltam megkeresni egy épületet, ahol reményeim szerint holnap statisztikából bemutatom a prezentációmat. Ajaj, jó is, hogy írom. Meg kéne nézni, hogy mennyire lett gáz. Már nem is emlékszem. 

Na meg gépírni is kéne, de jaj szegény fejemnek, nem vagyok roboCop, se egy többfunkciós gép, ami megállás nélkül,( elcsábulás nélkül ) mindent meg tud oldani. Na de, majd erőt veszek magamon - nagylevegő, kifúj - és megcsinálom a feladataimat. 

A legelső: írni. Ha majd sikerül valamit alkotni, akkor megígérem, hogy egy kis részletet kirakok ide ;) 

 Puszi, ennyi mostra, búcsúzásképpen egy régi szám, amit kb. másfél éve nem is hallottam, de most ráakadtam a linkjére a laptopon:

U.i.: 1:30-tól már nem is annyira rossz...Bár, így, kicsit komolyabb fejjel már nem is tudom, mi tetszett ebben a számban  ...

De hát.. kicsi voltam, kamasz voltam, talán még ízlésem sem volt akkoriban :P