7-em

Filmek, filmek és filmek.
Ilyenkor érzem, milyen elvetemült lény is lehetnék, ha elég időt szánnék a kibontakozásomra.
Média? Kac-kac. Szeretem meg utálom is. Ambivalens? Na és?
Ah.. néha nehéz magamnak lenni. Másnak lenni persze könnyebb, de ki akar egy klónt egy eredeti helyett? Nevetséges..

Krimi, zene, (fel)forgatás és zűrzavar, filmek, írás, olvasás és persze a barátok/ismerősök. Régiek és újak. Szeretem az antikot újként átélni, vagy egyszerűen csak az újat úgy kezelni, mintha mindig is lett volna. Folyton agyalok, de nem azon, amin kéne. Dolgozat? Ugyan, inkább egy jelenet kitalálása... fények és árnyékok, szenvedés és boldog szirup-érzés. Ez az élet, nem? Vagy épp ez nem? Kezdek néha kételkedni, ahogy egyre többet látok, tapasztalok, hallok és érzek. Már csak el kéne különíteni a badarságokat a valódiságoktól. Nem mindig könnyű a dolog.

Ééés levezetésként egy kör futás! 

Nevetés és bosszankodás, ezek fejezik ki leginkább az elmúlt egy hetemet. (éljen a PBK, és az ŐBK! :P)

Ja és leszokóban vagyok. Nem, nem a dohányzásról, vagy az ivásról.
Én a TVre és a haszontalan időtöltésre gondolok. Bár, ha belegondolunk a kettő jól fedi egymást..
Manipulatív egy szerkezet a televízió, ezt már eddig is sejtettem, de mostanra már be is bizonyult. Akárhányszor bekapcsolom - csak azzal a szándékkal, hogy megnézzem, lesz-e valamelyik általam kedvelt műsor leadva a közeljövőben - egyszerűen bekebelez és nem enged addig, míg le nem szívta az energiaszintem addig, hogy már csak aludni vágyjak. Plusz fáj a szemem is tőle. Ideje váltani, sweety. Yes, honey, i know, you're right..

- Koli.. kiakaszt és hiányolom a magánéletem másokétól való elhatárolását.
- Csokiutlálat!
- Futás és félelem. Egyben felszabadulás is.
- Facebook mint egy cenzúragép.. miért nem küldi el a leveleimet?! És miért másfél hónappal az állítólagos "elküldés" után veszem észre ezen hibáit? Gr..

DE! Sokat hülyültem és sikerült más arcára is mosolyhalmazt csalnom igen sokszínűen és kreatívan :D
Szeretem, hogy ennyire nyílt tudok lenni abban a közegben, csak kicsit más társadalmi rétegződés kéne és  a beállandósult szokásainkon kellene csak pár változtatás ..éés voilá, máris nem olyanok lennénk, mint egy gyászoló nép, akik magukat nyomják el, és döngölik az önsajnálat mély bugyraiba.

Igen, és nem szeretem a szürkét. Az túl átlagos - bár néha én is megkívánom, ámbár mostanában hál' fentieknek, egyre kevesebbszer -, most épp hamvas zöldalmafagyi színű felsőt vettem. Pontosabban, kaptam. Éljen a karácsonyi vásárlási utalvány! Igen, ez félig ironikus volt.

 *
- Hogy én morcos, flegma, kioktató és savanyú? Mert te még sosem viselkedtél úgy, hogy az másoknak nem tetszett, mi? Ugyan már... Szeretek, utálok, mérgelődök, de gyönyörködök és mélységesen lelkesülök. Miért kéne állandóan vigyorognom? Hogy tudd, hogy lásd te is? Oh, C'mon Dude.. it's time to wake up!

Holnap előadás - ha kapok jegyet - a nagymamámmal és még pár rokonommal, szombaton meg végre szülinapi koccintás Miss-el, hacsak nem orrol rám. De miért is tenné? :P Túl kedves és aranyos vagyok.
Na elég magamból, inkább nézd meg a Hatodik érzéket! Már megtetted? Sebaj! Tim Burton-féle Nagy Hal is fantasztikus. Ajánlom, tanácsolom, sőt szinte kaparom azt a ronda zöld táblát.
 Ami biztos: lelki feltöltődés és értelmes időtöltés.