Mikor azt hiszed, minden állandó és beteg,
mikor azt hiszed, jelened csak te lehetsz,
mikor látod, a szíve tele kinccsel,
mikor látod, tied már lassan ellebben
megállsz a percben és szétdermedsz.
Mikor azt hiszed, egyedül kaparod az eget,
mikor azt hiszed, kicsit se nevetsz
mikor érzed, a hurrikán feletted táncol,
mikor érzed, kabátod árnyként óvva zakatol,
széttörsz a csendben és tudod Istent.
Megkapsz, elhagysz,
Kalapos arád a hajlékony kalász,
nevető arany karika a kék szélben,
Együtt vagyunk a sötét fényben,
Én és én, két szép közös fél
Együtt, sziszegve a kiürült réttel.
Összefonódva a végtelenben, örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése