Ma ültem a buszon, jöttem vissza a kis lakásba. Mikor valahol félúton jártunk – én, szokásos módon kibámultam az ablakon, álmodoztam nagyban, mikor jött a késztetés, „nézz oda!”. Hát arra néztem, és épp a szemébe néztem egy nagyon helyes srácnak. Általában véve nem nagyon szoktam tartani idegenekkel a szemkontaktust ( a helyzet sem tette volna lehetővé, még sokan szálltak fel utána, mennie kellett helyet keresni magának), így szinte rögtön el is kaptam a fejem, de azt hiszem félúton elmosolyogtam magam.
Izgatott lettem, felötlött bennem a kérdés, mi lenne, ha..?
Megfordítottam a fejem és felé tekintettem. Épp mellettem lévő sorba ült le, a karfás oldalra. Aztán ránéztem az arcára, és láttam, hogy ő is mosolyog.
Ettől újra mosolyra állt a szám, ami szegény néninek, aki mellém ült le, sok volt. Feltűnhetett neki valami, mert hol rám, hol a srácra nézett.
Mivel már nem láttam rá, inkább becsuktam a szemem és elgondolkodtam. Újra láttam magam előtt a sötét szempárt. Elképzeltem, hogy most ő is rám gondol.
Aztán eszembe ötlött, hogy valamit nyomkodott a telefonján. Furcsa ötlet kezdett formálódni bennem. Ha már információs társadalom, esetleg a social network-ön posztolja épp: ” thinking about someone..” .
Azután kinyitottam a szemem és a mosolyom halványodni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése