2014. május 31., szombat
Beléd szerettem
Létezik, hogy csak meglátom és elkap az az érzés... az, amitől egyben összezsugorodik a gyomrom, a pupillám kitágul és libabőrös leszek?
Megláttam és mint a bugyuta filmekben, lelassult az idő.
---- Tudom, hogy Te is láttad.
Abban a másodpercben megismertelek Téged.
Tudtam, hogy ki vagy, tudtam, hogy ki lehetnél és hogy ki leszel.
Nem az enyém.
Bizsergek tőled, kívánlak és hívlak.
De elérhetetlen vagyok. Ahogy te is.
Mindketten élünk a kis várunkban, várjuk a megváltást.
Remélem azért egy nap visszaemlékszel rám. Rám és nem csak a látszatra. ----
Fura, de abban a percben hittem a végzetben. Lehet, hogy te is.
Mosolygok arra a gondolatra, hogy ha egyszer összeérne az ajkunk, tűzijáték csapna fel.
Hogy ha végig simítanánk egymás karján, fellobbanánk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése