"K."

Sok mindent elterveztem 2014. júliusára. Változtatásokat akartam.

És még én is alig hiszem el, de úgy látszik, sikerült elkezdeni az alapozásokat.

Pénteken, mikor felkeltem, azzal a tudattal keltem fel az ágyból - jó korán -, hogy ez most más lesz. Most nem az lesz, hogy ígéreteket teszek magamnak és várom a csodát. A dolgok elé mentem. Kezdtem ezt úgy, hogy elkezdtem magamat tenni a középpontba. Néha azért összetűzésbe kerül a munkával, de úgy általánosságban jobban figyelek magamra, mint fél éve.

Ja, és az sem hátrány, hogy leadtam 10 kilót. Bezony.
Köszönhető a szadi-diétának... amit már 2 hete abbahagytam. Mégsem jojózok, hanem fogyok, csak már nem olyan gyorsan. Viszont újra ehetek gyümölcsöt és tejtermékeket! :D

Éés kezdenek beszivárogni az életembe a férfiak.. hát igen, ch.. szégyen. Még nem tudok semmit biztosra. De K.-val valamerre haladunk, csak még nem tudom, hova. De valamiért nincs meg a szokásos rossz érzésem.. szóval hátha. :)

Lezárást nem tudok írni, szóval Bridget Jones stílusát hozva: egy Darcy kell ide, egy miniszabi és egy jó nagy adag csokifagyi.

!!

Recycling III.

Mert imádom :) És mert most nekem rózsaszínű a világ :))

Recycling II.

Az eddigi legjobb feldolgozása az eddigi legjobb régi-új számnak.

Annyira igazi a dalszövege is..
Imádom :)

"I remember when,

I remember, I remember when I lost my mind
There was something so special about that place
Even your emotions have an echo in so much space

And when you're out there without care
Yeah, I was out of touch
But it wasn't because I didn't know enough
I just knew too much

Does that make me crazy?
Does that make me crazy?
Does that make me crazy?
Possibly

And I hope that you are
Having the time of your life
But think twice
That's my only advice

Come on now, who do you
Who do you, who do you, who do you think you are?
Ha ha ha, bless your soul
You really think you're in control?

Well, I think you're crazy
I think you're crazy
I think you're crazy
Just like me

My heroes had the heart
To live their lives out on a limb
And all I remember
Is thinking, I want to be like them

Ever since I was little
Ever since I was little
It looked like fun
And it's no coincidence I've come
And I can die when I'm done

But maybe I'm crazy
Maybe you're crazy
Maybe we're crazy
Probably
ouh ouh crazy"

Beléd szerettem

Létezik, hogy csak meglátom és elkap az az érzés... az, amitől egyben összezsugorodik a gyomrom, a pupillám kitágul és libabőrös leszek?

Megláttam és mint a bugyuta filmekben, lelassult az idő.


---- Tudom, hogy Te is láttad.
Abban a másodpercben megismertelek Téged.
Tudtam, hogy ki vagy, tudtam, hogy ki lehetnél és hogy ki leszel.
Nem az enyém.
Bizsergek tőled, kívánlak és hívlak.
De elérhetetlen  vagyok. Ahogy te is.
Mindketten élünk a kis várunkban, várjuk a megváltást.
Remélem azért egy nap visszaemlékszel rám. Rám és nem csak a látszatra. ----

Fura, de abban a percben hittem a végzetben. Lehet, hogy te is.

Mosolygok arra a gondolatra, hogy ha egyszer összeérne az ajkunk, tűzijáték csapna fel.
Hogy ha végig simítanánk egymás karján, fellobbanánk.

Let HIM go..

)

A megmásíthatatlan vágyódás

- avagy kivel NEM szabad álmodni...

Ezek a képek talán segítenek előrevetíteni, miket élek át az utóbbi időkben egyre intenzívebben.
Nem, még mindig nem pasiztam be... a valóságban.
Viszont álmaimban.. el sem hiszem. Olyan ember, akit ismerek kistojás kora óta, akivel együtt róttuk a hülye rendszerszerűséget.. És akibe talán egyszer mélyebb érzéseket fektettem. Talán a hormonok miatt.

Félénk, visszahúzódó, nem férfias. Talán mégcsak nem is jóképű.
Ma már idegesítően semmitmondó számomra. Jófejnek talán akkor mondhatom, mikor társaságban vagyunk és feloldódik. Akkor egész mulatságos.
De a legfontosabb: nem érzek iránta már semmit. Az "ismerős" szinten van. Talán "régi ismerős".

De semmiképp sem szerető. Vagy vágyott férfikép. Vagy olyan princípiumokkal megáldott lény, akit magam mellett akarnék tudni.

Álmaimban mégis kívánom. Akarom. De nem a valós énjét.
Őt akarom, aki a lelkében van. Azt az általam elképzelt férfit, aki én is vagyok. Talán.
Freud mit mondana erre..?

Mikor a világunkban járok, mindig vele vagyok. Egy légtérben, vagy egy ágyban, egy iskolában, egy közös téren, egy padló szőnyegén.. De mindig együtt. Sosem egyedül.
Néha társaságunk is van. Volt, hogy egyszer egy ágyban feküdtünk, hárman, és nevettünk. Nevettünk, viccelődtünk és nápolyit ettünk. Jól éreztük magunkat.

Tegnap átölelte a vállam és vigasztalt. Talán maga sem tudta, hogy miatta vagyok bánatos.

Mert minden álomban újra kell kezdeni mindent. Sosem indul a közepétől.

Most is hiányzik.
A kisfiús mosolya, a félmosoly a szájáról és az érzés, maga.. hogy mellettem van.
A felismerés a szemében, hogy kell nekem.
Hiányzik az, hogy rájöjjek egy kis árulkodó mozdulatából, hogy én is kellek neki.

Egy hete láttam a buszmegállóban. Köszöntem neki. Visszaköszönt. Aztán arrébb álltunk mindketten.

Vajon tudja, hogy álmodok vele? Álmodik vajon rólam?

Nem szeretem. Mégcsak nem is kedvelem..

De a világunkban ő a társam...

Nyert :)

Ma segítettem valakinek. Titkos kis kezek ügye ez, valóságos titok. Kósza kis örömfény, bár tünemény..
Psszt! Ez a az én ajándékom. :)