host

Hát megnéztem. Amint kijöttem megfogadtam, újra nekikezdek elolvasni a történetet.
Még nem írok véleményt, elég élénken él még bennem a dolog. Ám egy biztos, bőgésközeli hangulatban vagyok...

Majd ha lecsendesülök, akkor...
.. holnap írok.

Gondol, gondol..!

Körülbelül 3 vagy 4 éve vettem meg a Burok-ot Stephenie-től - az egy másik történet, hogy nem pont ezért a könyvért mentem be, tudni illik épp akkor éltem a vámpíros korszakomat -, ami első olvasatra nem nagyon tetszett. Sőt.. kifejezetten rossznak találtam. Emlékszem 100 oldalnál tovább nem is bírtam. Aztán el is raktam a polcom belső sarkába, ahova azokat a könyveket száműzöm, melyek nem birtokolnak túl nagy szeletet a szívemből...
.. Aztán pár hete úgy voltam vele, uccu neki, adjuk el! Minek itthon tartogatni, úgyis csak foglalja a jobb könyvek elől a helyet - így is helyhiányban szenvednek - és amúgy sem fog nagyon hiányozni. Aztán.. ma láttam meg ezt a trailert...




 És ez bizony rádöbbentett valamire. Mi van, ha még nem értettem meg a könyvet? Ha újra kéne olvasnom? Ha most meg tetszene? És innentől kapott el a gépszíj, csúszott egyre lefelé az ajkam.. Hiszen mi van ha az eddig összes könyv, amit korábban nem kedveltem, az csak a fiatalságom és a tudatlanságom miatt volt? És ahogy egyre jobban belelovalom magam, rá kell, hogy jöjjek: igazam van. Újra.
 Csak azt nem értem, eddig miért éltem ilyen stupidul..

Szóval ha hazamegyek, előveszem az eladandó tárgyaim közül a könyveket és szépen lassan átrágom magam mindegyiken, hátha mégis felfedezek bennük valamit, ami megragadja a fantáziám, amiért képes vagyok belelkesülni és antiszociálissá válni az olvasás alatt.

U.i.: A fenti filmet meg meg KELL néznem. Márcsak azért is, hogy jó kis véleményt mondhassak róla. Kíváncsi vagyok, mennyire tér el a filmtől, illetve, hogy maga a film, hogy szerepel.

..és még mindig.

Szép is lenne.. ha nem kéne kora hajnalban zuhogó hóesésben, Antarktiszi körülmények között küzdenem, hogy beérjek órákra...

Egyébként is, fehér karácsonyról hallott-e már, Holleanyó?

A gyűrűgyártás folyamata, csak Nektek!

 Először is kihelyeztem a falapra, amikkel dolgozni akartam. Esetemben ezek a régi kitűzőket, újonnan vett gombokat, gyűrűalapokat, és egy fogót jelentették. 

 Megtisztítottam a dolgozólapot, megfogtam egy tetszőleges gombot, majd óvatosan - nehogy magamban, vagy a környezetemben kárt tegyek - lecsippentettem a "pöckét" a kis galádnak.

Majd miután ezt megcsináltam több sorstársával is, elővettem Mr. Szuperékszerragasztót és nekiálltam a ragacsosabb részhez.

Így már lényegében készen is voltak a gyűrűk. A ragasztón 12 óra száradási idő van, de ne higgyetek neki, mert még egy nap után is le tudtam piszkálni a ragacsot.

Két nap száradás után - végre! - készen lettek. Most már bárki bátran hordhatja őket! :)

Mint például én ;) Ezt a gyönyörűséget  megtartottam magamnak.. nem lett volna szívem eladni. Meg amúgy is.. Mamáé volt.

Ééés íme, nem nagy kunszt, és garantáltan kijött mindegyik 300 Ft-ból. Akkor a legjobb, ha csak alapot kell hozzá venni, mert mondjuk van otthon nem használt, illetve ki nem használt gyűrűnek való. Igazán jó kis újra felhasználás, és nem mellesleg jó időtöltés, miközben az ember jótékonyan kikapcsol.

Tavasz, így ne akarj a szívembe férkőzni

Közel 30 centis hó. Nyami. Mondtam már mennyire imádom a tavaszt?

Nyúlanyó itt van, hó a subája, jég a cipője.. zsák-zsák, teli zsák, fagyott tojás, kis csizmák...! OH, yeah..

De legalább a locsolkodást megkönnyíti a helyzet. Fogják, berángatják a hóba és jól megfürdetik a kiszemelt áldozatokat. - Aztán el ne hervadjá'! :P

Írtam Pixiee-nek ajánlót -  bár nem lett a legjobb -, de úgy láttam örült neki. És ez olyan jól esett :)
Ma meg tanulnom kell a helyesírást ezerrel, plusz írni min. 5 oldalt ahhoz, amit..na.. majd meglátjátok.

New age

Ah.. sweet home. khm, better: My sweet room again!!! I love this feeling!

Itthon. Újra kreatívosan. Rámjött az ékszercsinálhatnék. És mit csinál ilyenkor az ember lánya? Na mit? Természetesen elveri a pénzét.. Hát van ilyen. Még jó, hogy nem vagyok befolyásolható...

Szóval. Rendeltem, hozták, elővettem, összekészítettem és nekiálltam.
Hogy gombból gyűrű? Naná! Olyan gyönyörű kis és nagy gombokat vásároltam MÁSIKvárosomban, hogy mindenki csak nézett, hogy ezek tényleg gombok lennének? Válaszom: Már nem sokáig! :D

Elővettem a szerelősfalapomat, majd a rá kiterített alkatrészeket nézve már formálódni kezdett valami.

Aztán nekiáálltam.

Pár óra alatt olyan rumlit csaptam, hogy enyhe kételkedés volt bennem aziránt, hogy én egy Kitakarított szobába jöttem haza.. C'est la vie

U.i.: Már megint csütörtökön lett vizeskedd. Szupcsi! Még jó, hogy vettem gumicsizmát! :P

varieté

pont pont vesszőcske, készen van a fejecske.. azaz készen lenne, ha nem lenne ekkora fejetlenség. Körülöttem, mellettem, a közvetlen közelemben, mégpedig magamban.

Tik-tak, szól az óra,
S megérteni már,
az idő peremén
egyedül a szó szólója
tudja szóról-szóra.
De csitt! Elégsz,
bele, meg s át
hullámzó partján, tétován.

Tik-tak, szólt az óra
Megizzadva remegett
a fényes Édes
majd tépetten súgta, mélyen
a Föld pereme felett:
Megállok, mert akarod
Adatsz, s adatok
Egyedüli képes éled után
a Hold fénye már nem vagyok!

Ütemre verdes,
lebben a bőr,
az árnyék megáll,
lobban élesen a hűs levegő.

Enyém volt a szó, tied lett a tánc
Tiéd lettem, mert enyém voltál!

-Dance expletio varieté-

Egy kis büszkeség

Itthon.

Végre rávettem magam  és kreatívan használtam fel az időm nagy részét eme napsütéses napon, mely - hahaha-, minő véletlen, pont a nememnek kedveskedik. ( Egyébként nem szeretem ezt a fajta megkülönböztetését a napnak, ha már nő vagyok, ne csak egy napon köszöntsenek fel és kedveskedjenek, elvárom ezt egész éven át.)

Szóóval, hogy a lényegre térjek végre, nem csak anyukámmal töltöttem el pár szép közös órát, hanem a szobámban lévő, és szomorúan csonka-csupasz tárgyaknak látszó fadobozokat, bőrdarabokat, régi nem használt füzeteket és csomagolópapírokat vettem bizony használatba.

Elhatároztam magam, fogtam minden kreativitásomat és lecsüccsenvén az imádott vörös szőnyegemre, magam elé pakoltam a hozzávalókat .. és nekiláttam. Igaz, az egész napom ráment, de komolyan mondom megérte. Három aranyos füzetet, és két fadobozkát egy kis dekupázzsal, kétoldalú ragasztóval, dombornyomásos szalvétával, bőrdarabkákkal és jó sok ragasztóval újra élesztettem, megszínesítettem a további életüket. Meg persze - nem bírtam ki - mikor már végeztem mindennel és örömködtem a műveimben, megláttam magam mellett egy csodálatosan barna jódarab barna bőrcsíkot.. hát eldöntöttem, készítek egy szép telefontokot. Meg is lett röpke egy óra alatt, hála a kézi varrásnak és annak, hogy csak nagyon nagy nehézségek árán lehetett átszúrni a két összetett darabkát egy házi tűvel, amibe házi, igen vékony, mondhatni ujjpercbe ágyazódó cérnát húztam. Ajaj, véres, fájdalmas pillanatok voltak, de most, hogy már nem torzul el a képem, ha meglátom a tűt, egészen mámoros pillanatokat élek át. Olyan szépek lettek...! És most megérdemelten vagyok büszke magamra, főleg, hogy a titkos könyv-dobozomat is megalkottam. Szóval éljenek a szabad órák! Mert bizony ezek a saját felhasználású péntekek megfizethetetlenek.

Krea-tí-vonal

Beatbox és Blues? Láthatólag egész jól kiegészítik egymást. Rákattantam mindkettőre. Abszolút droghatás :)

Szeretet

Kötelezővé tenném minden iskolában ezt a videót. Sőt, elindítanék egy programot, ahol hasonló emberek beszélgetnének még alakuló önképű emberekkel.
A videót magamnak lementettem és már megvan, hogy ÉN kiknek fogom megmutatni.
Szeretnék egyszer én is hasonló jót cselekedni. Bárcsak tudnám, mikor mentek meg egy életet!

Inkább Jákob, mint Jakab - ha már magyarosítunk -.. vagy simán Jakob

Újabb jó film, 1999-es, színes, francia-amerikai-magyar háborús filmdráma. Már leírás is sokat ígérő, felcsigázta a kíváncsiságomat. Magyar és amerikai? Francia? Uh,. azok a jó kis francia filmdrámák... vagy a művészfilmek.. annyira szépek. És érthetetlenek is egy bizonyos mértékben, mégis szomjazza az ember az ilyen filmeket. 

Szóval HBO.. kezdelek megkedvelni. Nemcsak a Trónok harca és True Blood miatt.. de hogy mostanában milyen jó filmeket adnak..! Hihetetlen. 

És persze magyar színészek. Egyből kiszúrtam őket. Az egyik, nem nevezem meg, mert egyébként érdekes személyiség, meg nem is játszott rosszul, de az a hülye kecskeszakáll.. annyira mű volt, hogy kiszúrta a szemem :P
Na de hogy a kedvenc színészem volt a főszereplő, név szerint Robin Williams, na ettől a ténytől szinte elaléltam. Egy ilyen remek, színes, igazi színésszel együtt dolgozni.. egy levegőt szívni, neadjisten beszélgetni.. ahh.. 

Most nem elemzek semmit, bár lenne pár megjegyzendő kommentálni valóm, de visszafogom magam, mert összességében elég jó film volt. Vicces, de megrázó, mély, mégis élvezetes mindenki számára. Hál' Fentieknek nem volt semmi vallási vagy politikai propaganda szöveg benne, szóval bátran állíthatom: minden korosztálynak ajánlani tudom. A kicsik is szeretni, a nagyok meg egyszerűen imádni fogják! 

Ja, és van könyvben is. Egy biztos, ezt el kell olvasnom!

Megéri?

Egyre kevesebb az a könyv, amibe érdemesnek látnám a pénz befektetését, azaz nem szívesen venném meg. Ám most találtam egyet - persze a klasszikus, szívemhez közel álló alapkönyvek mellett, miket egyszer, ha gazdag leszek, mind, MIND felvásárolom -, ami felkeltette az érdeklődésemet és gondolkodom a megvásárlásában. Epres Kornélia: Őszike, mely My Flowers néven vált "híressé". Persze előtörténete is volt az egymásra találásunknak. Már pár napja kutakodom a neten valami fincsi olvasmány után - amit persze olyan fiatal elme hozott létre, mint én - és hiába találtam szó szerint megszámlálhatatlan mennyiségű, formájú, szerkezetű, elbeszélésű ficet, hiába, ha egyszer valami olyat kerestem(ek), aminek valóban van mondanivalója, érdekes, nyelvivel nem szívja le az agyamat a sok tévesztés, és ahol nem találom ki az első 10 oldalt elolvasva, hogy ki kivel fog összejönni, összeveszni, illetve; mi miért van. Szeretem a furfangos módon, ravaszul kitervelt, agymunkát kívánó sztorikat, ahol nem kell a kritikust játszanom, hanem én is valódi részese lehetek a történetnek. Na már most. Ilyet sajna nem nagyon találtam. Ám! Merengőn - igen, be kell látnom, ott van több esély az általam keresett történetek megtalálására, nincs mese, ez a hely eszméletlen - találtam rá a My Flowers-re. Megnéztem a fejezetcímeket, elolvastam pár kritikát, ám hirtelen internetgondok miatt - mikor épp bele akartam volna olvasni a prológusba -, csak annyira volt időm, hogy elmentsem a linket. Ma végre volt egy kis szabadidőm, lelkesedésem és a betegeskedés miatt az ágyban lapitopozás épp jókor jött, így elővettem újra a történtet. De ahogy az mindig szokott történni, persze semmi sem mehet a maga jó kis egyszerűségében, mit láttam, melytől majd' szétvetett az ideg? Na mit? Nincs fent egyetlen darab legépelt, elmentett, megjelenítendő hang, betű, szó, mondat, bekezdés, rész, egyszerűen semmi. Nuku. Csak a fejezetcím.. Na itt kezdtem igencsak széles mozdulatokkal tarkított trágár ősmagyar szavak kántálásába. Aztán, mikor kidühöngtem magam, szépen megnéztem az írónő lapját, hátha magyarázatot kapok ama tényre, mely rendkívüli módon felzaklatott. És amit ott találtam.. rögtön felolvadt a jég a szívemről.. Ki adatta a történetét, megjelent könyvként, ezért kellett - gondolom, marketing célok, meg jogi kérdések, meg persze a leendő profit miatt - levennie a sztorit a Merengőről. Szóval elfogott az olvasottak láttán az a jóleső érzés, mely mindig átjár, ha egy álom valóra válik.. és így jutottam el a bookline-beli könyvhöz és ahhoz a részhez, mikor azon vacillálok, megérné-e beruházni egy olyan könyvre, amiről jószerint semmit sem tudok. Csak a címét, a fejezetcímeket, és hogy az angol és a magyar kultúra keveredésének finom ábrázolásához Kornélia valószínűleg jól ért.

"Sárgult falevelek közt susogó szellő, zizegő avar, vörösbor a bágyadt napsütésben, zúgó zápor, majd csend, felvillanó emlékképek, titokzatosság... Ősz. Talán a legszebb, leghangulatosabb évszak. Alapanyagnak éppen megfelelő.
No mármost, kedves Olvasóm, kezdetnek adjunk ezen alaphoz négy lányt: Gerberát, Nárciszt, Berkenyét és Íriszt! Családostul-mindenestül öntsük őket egy csodálatos szépségű völgybe, majd jól gyúrjuk össze csapatukat, hogy a szálak teljesen összegubancolódjanak s a romantika egészen átszínezze keveréküket! Akkor aztán szórjuk meg művünket némi titokkal, kalanddal és izgalommal, végül fűszerezzük az egészet egy késhegynyi humorral, s voilá, már készen is áll az Őszike! (Nap)sütést nem igényel, azonnal tálalható s fogyasztható. Jó olvasást!"