Végre rávettem magam és kreatívan használtam fel az időm nagy részét eme napsütéses napon, mely - hahaha-, minő véletlen, pont a nememnek kedveskedik. ( Egyébként nem szeretem ezt a fajta megkülönböztetését a napnak, ha már nő vagyok, ne csak egy napon köszöntsenek fel és kedveskedjenek, elvárom ezt egész éven át.)
Szóóval, hogy a lényegre térjek végre, nem csak anyukámmal töltöttem el pár szép közös órát, hanem a szobámban lévő, és szomorúan csonka-csupasz tárgyaknak látszó fadobozokat, bőrdarabokat, régi nem használt füzeteket és csomagolópapírokat vettem bizony használatba.
Elhatároztam magam, fogtam minden kreativitásomat és lecsüccsenvén az imádott vörös szőnyegemre, magam elé pakoltam a hozzávalókat .. és nekiláttam. Igaz, az egész napom ráment, de komolyan mondom megérte. Három aranyos füzetet, és két fadobozkát egy kis dekupázzsal, kétoldalú ragasztóval, dombornyomásos szalvétával, bőrdarabkákkal és jó sok ragasztóval újra élesztettem, megszínesítettem a további életüket. Meg persze - nem bírtam ki - mikor már végeztem mindennel és örömködtem a műveimben, megláttam magam mellett egy csodálatosan barna jódarab barna bőrcsíkot.. hát eldöntöttem, készítek egy szép telefontokot. Meg is lett röpke egy óra alatt, hála a kézi varrásnak és annak, hogy csak nagyon nagy nehézségek árán lehetett átszúrni a két összetett darabkát egy házi tűvel, amibe házi, igen vékony, mondhatni ujjpercbe ágyazódó cérnát húztam. Ajaj, véres, fájdalmas pillanatok voltak, de most, hogy már nem torzul el a képem, ha meglátom a tűt, egészen mámoros pillanatokat élek át. Olyan szépek lettek...! És most megérdemelten vagyok büszke magamra, főleg, hogy a titkos könyv-dobozomat is megalkottam. Szóval éljenek a szabad órák! Mert bizony ezek a saját felhasználású péntekek megfizethetetlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése