Megéri?

Egyre kevesebb az a könyv, amibe érdemesnek látnám a pénz befektetését, azaz nem szívesen venném meg. Ám most találtam egyet - persze a klasszikus, szívemhez közel álló alapkönyvek mellett, miket egyszer, ha gazdag leszek, mind, MIND felvásárolom -, ami felkeltette az érdeklődésemet és gondolkodom a megvásárlásában. Epres Kornélia: Őszike, mely My Flowers néven vált "híressé". Persze előtörténete is volt az egymásra találásunknak. Már pár napja kutakodom a neten valami fincsi olvasmány után - amit persze olyan fiatal elme hozott létre, mint én - és hiába találtam szó szerint megszámlálhatatlan mennyiségű, formájú, szerkezetű, elbeszélésű ficet, hiába, ha egyszer valami olyat kerestem(ek), aminek valóban van mondanivalója, érdekes, nyelvivel nem szívja le az agyamat a sok tévesztés, és ahol nem találom ki az első 10 oldalt elolvasva, hogy ki kivel fog összejönni, összeveszni, illetve; mi miért van. Szeretem a furfangos módon, ravaszul kitervelt, agymunkát kívánó sztorikat, ahol nem kell a kritikust játszanom, hanem én is valódi részese lehetek a történetnek. Na már most. Ilyet sajna nem nagyon találtam. Ám! Merengőn - igen, be kell látnom, ott van több esély az általam keresett történetek megtalálására, nincs mese, ez a hely eszméletlen - találtam rá a My Flowers-re. Megnéztem a fejezetcímeket, elolvastam pár kritikát, ám hirtelen internetgondok miatt - mikor épp bele akartam volna olvasni a prológusba -, csak annyira volt időm, hogy elmentsem a linket. Ma végre volt egy kis szabadidőm, lelkesedésem és a betegeskedés miatt az ágyban lapitopozás épp jókor jött, így elővettem újra a történtet. De ahogy az mindig szokott történni, persze semmi sem mehet a maga jó kis egyszerűségében, mit láttam, melytől majd' szétvetett az ideg? Na mit? Nincs fent egyetlen darab legépelt, elmentett, megjelenítendő hang, betű, szó, mondat, bekezdés, rész, egyszerűen semmi. Nuku. Csak a fejezetcím.. Na itt kezdtem igencsak széles mozdulatokkal tarkított trágár ősmagyar szavak kántálásába. Aztán, mikor kidühöngtem magam, szépen megnéztem az írónő lapját, hátha magyarázatot kapok ama tényre, mely rendkívüli módon felzaklatott. És amit ott találtam.. rögtön felolvadt a jég a szívemről.. Ki adatta a történetét, megjelent könyvként, ezért kellett - gondolom, marketing célok, meg jogi kérdések, meg persze a leendő profit miatt - levennie a sztorit a Merengőről. Szóval elfogott az olvasottak láttán az a jóleső érzés, mely mindig átjár, ha egy álom valóra válik.. és így jutottam el a bookline-beli könyvhöz és ahhoz a részhez, mikor azon vacillálok, megérné-e beruházni egy olyan könyvre, amiről jószerint semmit sem tudok. Csak a címét, a fejezetcímeket, és hogy az angol és a magyar kultúra keveredésének finom ábrázolásához Kornélia valószínűleg jól ért.

"Sárgult falevelek közt susogó szellő, zizegő avar, vörösbor a bágyadt napsütésben, zúgó zápor, majd csend, felvillanó emlékképek, titokzatosság... Ősz. Talán a legszebb, leghangulatosabb évszak. Alapanyagnak éppen megfelelő.
No mármost, kedves Olvasóm, kezdetnek adjunk ezen alaphoz négy lányt: Gerberát, Nárciszt, Berkenyét és Íriszt! Családostul-mindenestül öntsük őket egy csodálatos szépségű völgybe, majd jól gyúrjuk össze csapatukat, hogy a szálak teljesen összegubancolódjanak s a romantika egészen átszínezze keveréküket! Akkor aztán szórjuk meg művünket némi titokkal, kalanddal és izgalommal, végül fűszerezzük az egészet egy késhegynyi humorral, s voilá, már készen is áll az Őszike! (Nap)sütést nem igényel, azonnal tálalható s fogyasztható. Jó olvasást!"