Na jó.. az előző bejegyzésemet egy az egyben törölni kéne. De nem teszem, mert nem szokásom, így inkább kimagyarázom.
Vagy nem.. nincs nagy kedvem, csak a szememet zavarja.
Szóval nem a magyarságomra vagyok büszke, hanem arra, hogy ilyen érzékeny emberek, akik ezt művelik, akik erre fogékonyak, azok még léteznek. Tök mindegy, hogy azok ukránok, lengyelek, amerikaiak vagy éppen ugandaiak.. Ember az ember, ugyan azok vagyunk belül, csupaszak és némák, akik feltörni akarnak. Van akinek sikerül, van aki hiszi, hogy sikerül és van aki akarja, hogy sikerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése