2013. május 7., kedd

A little bit OFF, de a sebbberúgás mindig észhez térít egy idő után

Kicsit kezdek kikészülni.

- valaki azt hiszi, tetszik nekem és lefeküdnék vele -> na itt a probléma. Egyáltalán nem.
Rossz jelzéseket küldök? Nagyon úgy látszik, hogy igen.. basszus. Ez így nagyon nem lesz jó.

- úgy néznek rám, mintha egy kalap sz*r lennék.
És a gond itt az: nincs erőm rájukmosolyogni. Kezdem feladni.

- túlságosan félek Tőlük.

- tisztára elfelejtettem, hogy mindjárt VIZSGAIDŐSZAK!
... most komolyan.. hogy lehet ekkora hülye?! Minden-de tényleg minden rámszakadt.



- Nem vettel fel Ö. Koliba.

- Nincs pénzem.

- Akarok, de nem tudok.

K.O.


Őőő ja igen. És kezdem magam tönkretenni.
Futok egy ideje, hogy a béka segge alól felhozzam az erőnlétemet, de csak annyit értem el, hogy

legutóbb sírtam a fájdalomtól, a lábaim  - úgy néztek ki - feladták a szolgálatot. Aki még élt teljes lábgörcsöt.. Borzalmas. Szóval azóta nem láttam salakot. Se homokot. Csak tornatermet.

Mikor leszek én, Én? Annyi szeretném már..!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése