Kicsit kezdek kikészülni.
- valaki azt hiszi, tetszik nekem és lefeküdnék vele -> na itt a probléma. Egyáltalán nem.
Rossz jelzéseket küldök? Nagyon úgy látszik, hogy igen.. basszus. Ez így nagyon nem lesz jó.
- úgy néznek rám, mintha egy kalap sz*r lennék.
És a gond itt az: nincs erőm rájukmosolyogni. Kezdem feladni.
- túlságosan félek Tőlük.
- tisztára elfelejtettem, hogy mindjárt VIZSGAIDŐSZAK!
... most komolyan.. hogy lehet ekkora hülye?! Minden-de tényleg minden rámszakadt.
- Nem vettel fel Ö. Koliba.
- Nincs pénzem.
- Akarok, de nem tudok.
K.O.
Őőő ja igen. És kezdem magam tönkretenni.
Futok egy ideje, hogy a béka segge alól felhozzam az erőnlétemet, de csak annyit értem el, hogy
legutóbb sírtam a fájdalomtól, a lábaim - úgy néztek ki - feladták a szolgálatot. Aki még élt teljes lábgörcsöt.. Borzalmas. Szóval azóta nem láttam salakot. Se homokot. Csak tornatermet.
Mikor leszek én, Én? Annyi szeretném már..!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése