Egyedül minden nehéz.
De azon gondolkodtam.. miért muszáj társat találni? Miért kötelező érvényű? Miért általános elvárás, hogy az ember mellett legyen ott egy másik is? Miért?
De most komolyan kérdezem. Miért norma az, hogy ne legyél önálló? Hogy ne egyedül legyél?
Az ember társas lény, belátom. Vágyunk arra, hogy valami velünk legyen. De ez ösztön vagy életcél?
Manapság, ha már nincs 16 évesen párod, furcsán néznek rád. - Még nincs barátod? De Miért? - teszik fel az állandóan visszatérő áradatokat. - Valami baj van vele? - latolgatják a hátad mögött.
De vajon valóban baj?
A fajfenntartás miatt fontos, vagy önös érdek? Elvárás vagy egyéni igény?
Igen, néha szomjazom, hogy valaki átöleljen és hogy megcsókoljon, az érintések is hiányoznak, de ezek nem mérhetőek ahhoz, hogy egyedül hozom meg a döntéseimet, nem korlátoz senki, és nem szabom meg más idejét.
Szerelem? Vagy ragaszkodás egy megszokott ritmushoz?
Létezik olyan kötelék, amit örök kémia köt össze? Létezik olyan, hogy kielégítő kapcsolat? Kapcsolat vagy szimbiózis? Netán parazita vagy, vagy én élősködő?
Őszinteség, vagy a másik érzéseinek védelme? Nyíltság vagy strucc-politika?
Ezen töröm a fejem. De feleslegesen. Nem készültem fel, és önmagamat fentebb valónak tartom, mint egy próba hússzínű kavalkádot, amit a tapasztalatlanságból adódó feszengések uralnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése