Ébredések

Ez és az ehhez hasonló filmek azok, melyek szólnak is valamiről. És hogy mi is az a valami? Hát maga a nagy kezdőbetűs Élet. A hétköznapok meglepő egyszerűségének színfalai mögött megbúvó alapvető problémák, melyek az emberi énünkből fakadóan elkerülhetetlenek számunkra.

Az igazságot, a valóságot pedzegetik. A filmes beállítások, vágások, a színészi játék… Na igen. Itt valóban igazi színészeket látunk, akik olyan hűen tükrözik a valóságot, hogy szinte elhiszi a néző, hogy ott, abban az évben, abban a környezetben van. Beleolvad. Ez olyan ritka tulajdonság a mai filmiparban.. de öröm látni, hogy még fontos bizonyos adóknak a minőség, hogy nem félnek régebbi (, 23 évvel ezelőtti, tehát nem a legkorszerűbb technikákkal leforgatott)  idők agyagából beválogatni  ( és itt hozzá kell tennem, igen népszerű csatornára, ahol általában a legfrissebb filmeket adják) méghozzá főműsoridőben.

A film leegyszerűsített lényegét, melyet félig magából a filmremekből, félig magamtól írom most le ide. 

Hozzá kell szoknunk a csodák valóságához...

Valami másra ébredünk rá. Az emberi elme más, több mint a legtöbb gyógyszer. És ez csodálatos..

Hajlamosak vagyunk elfelejteni a legegyszerűbb dolgokat. Az élet örömét.

 Dr. Sayer valóságos személy. Élt és még élni is fog; ha már a Földön nem, de a film által örökké ráébreszti majd az életben kétkedőket arra: az életet minden hibájával együtt kell elfogadni.

 1969 nyarán sok fázisban történtek eszmélések. Rajtunk a sor, hogy mi mikor ébredünk fel az általunk felépített képzeletvilágból.