Egész jó kis nap ez a mai. Bár reggel olyan voltam, mint akin átment egy vonat, de ezen segítettem egy röpke két órás alvással. Vizsgaidőszak... mondanám, hogy én így szeretlek, de hogy egy Nagyot idézzek: " Hazudni bűn". :P

A Zongoraleckének vége.. :( bár nem volt a szívem csücske a történet, de azért holnap vagy ma írok egy szép komit Zs.-nak. Mert szépen és jól ír. Csak valahogy a vöröseket nem szeretem..
Na de, mit láttam az előbb? Na mit? Már van is fent egy újabb sztori. Mégpedig a Lakótársak. És ez most nagyon tetszik. Jók a karakterek és ahogy az a nő ír.. hát én is szeretnék úgy :D ..

Kb. 10 perccel ezelőtt jutott eszembe egy újabb fordulat az egyik írásommal kapcsolatban. Csak azt nem tudom, hogy ezzel egy teljesen új történetet kreáltam, vagy egy meglévőt turbóztam fel? Még nem tudom.. pedig kéne. És az a baj, hogy hiába írnám egyedül a másik sztorit, az alapot ketten kezdtük... és úgy is kéne befejezni. Csak már nem szívesen keressük egymást. Gáz, mi? pedig a nagyon lebutított alap is vagy 300 oldal. És ha ez meg lenne szerkesztve, írva.. azaz fel lenne töltve élettel.. két nagyon - nagyon jó kis könyv lehetne. De igazából egy sorozat forgatókönyvének tudnám leginkább elképzelni. Főleg a humor miatt.. ilyet regényben nem lehet. Ott mindent érzésekkel kell leírni, szinte minden érzelmi rezdülést kielemezni ( ha nem is az elején, de valahol a műben ki kell bontakoznia..)..szóval nem éppen egy vörös pöttyes vagy arany nemtoménmis. könyv. Teljesen más kategória. Mégis ezen kattog az agyam. Meghagyjam, vagy újítsak ?
Legszívesebben tennék az ex írótársamra és a magam szája íze szerint átalakítanám.. de azért a tiszteletet sem szabad felejteni. Túl jó vagyok..basszus


Akkor valami más. Hajfestés. Ma. Volt. Ugyanolyan az alapszín, csak mégis más a végeredmény. Kellett már, mert megőrjített, hogy 20 évesen kifejlett őszhajszálakat látok visszaröhögni a tükörképem üstökéről.

Megyek tanulni. Már a 6. tétel van soron. :) Lassan, de biztosan. Ja és igen. Jövőhéten két vizsga. Kedden és Pénteken. A keddi szóbeli immár írásbeli, és nagyon remélem, hogy ezzel tényleg megfogtam a nyuszi lábát, nem pedig a sajátomat csavargatom.. hajaj. Szurkolok magamnak!