Jelentem: Élek!

Milyen furcsa újra itt lenni :) Sok sok sok sok sok dolog történt, mióta utoljára írtam. Eltelt fél év, bezárult egy ajtó, amit ha minden igaz majd most fogok végleg kulcsra zárni; és kinyitottam egy olyat, ahol nem várt jó dolgok vártak és még mindig várnak.
Ó bizony. Suliváltás. Végre olyan szakra járok, ahol azt tanulhatom, amit szeretek. Kiálltam magamért, és nem foglalkozok azokkal, akik nem hisznek benne/bennem.
Mintha a világ összerázódott volna, és most egy teljesen új énem kerülne a felszínre. És ez.. olyan jó :)
Olyan emberekkel találkozom itt, akik mind egyenként más értéket hordoznak, ezek megismerésével pedig egyre jobb ember válhat belőlem. Olyan sok jó (itt hangsúlyoznom kell, hogy JÓ, nem pedig ELVISELHETŐ) barátaim vannak, akikkel élmény egy szakra járni! Éljen a BTK! Igen, elárultam magam. Én is bölcsész tanuló lettem. Szeretem és szeretni is fogom.

Tervezek, előre próbálok nézni, nem nézek visszafelé. De hogy érthető legyek, kicsit mesélnem kell.

Szar nyaram volt. Nem kertelek. Azt hittem megválthatom a világot, ehelyett egy olyan közösséggel kellett szembenéznem, akik ártóak és sértőek voltak. De legalább kinyílt a szemem. Nem az kell nekem. Nem teszek meg mindent a pénzért. Kimenni egyedül külföldre majd' másfél hónapig? Őrültség, nem? De megtettem. Fogtam a motyómat és egyedül nekivágtam. Hogy ezért miért gondoltak bátornak? Nem értem, és máig sem értem. Éreztem, hogy meg kell tennem, értelem szerűen meg is tettem. Az már más tészta, hogy nagyon nehéz utakat kaptam, de megoldottam. Jó volt hazajönni, de annál rosszabb volt, mikor nem értettek meg sokan. Nem értem, hogy a mai napig miért nem értenek meg bizonyos dolgokat.

Önállósodtam. Iskolaidőszakban egyedül tarom el magam és magammal kell elszámolnom, ha hülyeséget csinálok. De már sokkal könnyebb, hála azoknak, akik felváltva, de mindig mellettem vannak. Megtanultam becsülni a családot, azt, hogy nem gyengeség, ha bevallom, bizonyos dolgokban még mindig kell, hogy segítsenek.
Ja igen, a barátok. Tiszta hülye voltam, hogy nem láttam a szememtől. Olyan dolgokat vártam el, amiket el szabadott volna. Tudtam, hogy mire nem képes egy-két ember, mégis azt akartam, hogy más ember legyen. Ez baromság volt. De már látom, hogy csak látnom kellett volna a tényeket, elfogadni azt, amit kapok, nem pedig önző módon, szinte megerőszakolva a másik természetét olyan dolgokat elvárni, amit a másik képtelen megadni.
Plusz rájöttem, elég ha kicsit jobban körülnézek és nyíltabbá válok, máris sokkal több haver, ismerős barát vesz körül. Megtanultam őket tisztelni és szeretni. Lehet, hogy hülyeségnek és többszörösen átrágott molyrágta kusza, girbe-gurba átszínezett, rózsaszín lencsés összemontázsolt halandzsának tűnik a mondandóm, és lényegében, mi nem az, de őszintén: nekem ez mind megnyugvás és éleslátás.
Legyek picit érthetőbb, ugye? Hajaj, az biza' nem fog menni :D Ez vagyok én. ÉN. Nem pedig TE!

Hiszem, hogy mindennek így kellett történnie.

Mert végre jó helyen vagyok, érzem :) Tudom, hogy írni szeretnék. Kaptam a tanároktól is visszajelzéseket, hogy egészen jól megy... így már több önbizalommal nem, hogy merek, de jólesően gondolok a jövőmre.

Na, nem szeretem, mikor ennyire szerteágazóan csapong az írásom.

Szóóóval... :D egész jól vagyok. Újabb célom: jobb kollégium felkutatása és oda való bekerülés.
Ehhez miket tettem? Közösségi életemet beindítottam és önkénteskedni is fogok. Remélem mindenhol megfelelek majd. Ja igen, el is felejtettem, pedig ez a legjelentősebb: jelentkeztem életem első újságjához mint cikkíró. :DD Elég necces oda bekerülni, pedig még csak nem is olyan felkapott online újság, és nem BTK-s hallgatókat kerestek írásra, de írták, hogy azért próbálkozni lehet.. és hogy megalapozzam a bekerülésemet egy jövőbeli jó kis munkahelyre, kell egy biztos alap, épp ezért jelentkeztem az újsághoz. Próba cseresznye alapon remélem keresni fognak és bedobnak a mélyvízbe.

Zárásképpen szeretnék mindenkinek szÉP és harmóniában, szeretetben gazdag 2013-as évet kívánni! :D
Üdvözletem: Aennie