Beszélgetés egy régi ismerőssel
- Fura vagy - jelentette ki enyhe mosollyal a szája szélén. De képtelen voltam leolvasni az ajakrebbenésről a valódi jelentést.
- Fura..mint? Jó vagy rossz értelemben? - tettem fel a régóta kikivánkozó kérdést és kissé remegő gyomorral vártam a választ.
- Hát... - nézett el laposan mellettem. A kezét lágyan a hajába fűzte, szinte láttam ahogyan a meleg bőr találkozik a nap csintalan fénynyalábaival, és forrón sisteregve cirógatja végig a barna szálakat.
Félig egy lanyha mosollyal az arcomon belenéztem a szemeibe, de a bizsergés mégsem hozta meg a várt végeredményt.
Pár másodpercig még láttam benne a vágyat, ahogyan valaki másfelé kalandozik sebesen, meg nem hátrálva az ész kötelességeitől. De velem már csak a test barna kis lencséi néztek szembe.
Egy fal megsemmisült. A másik felépült. Az enyém kikövezetlenül állt az égre meredezve a halmok közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése