Series

Hihetetlen, de két sorozatot is találtam, ami szinte napi szintem izgatja a fantáziám.

Első számú nagy kedvenc: Anne a zöldoromból :) Még a neve is mosolygásra késztet. Imád beszélni, álmodozni, és ha még mindig nem tűnne ki a tömegből, ott van a vörösen fénylő göndör haja, ami szikrázó egyéniségének külső mércéje. Jaj..imádom a BBC-t. Eddig még nem okozott csalódást. Főleg a kosztümös filmek/sorozatok terén. Büszkeség és balítélet, Észak és Dél, Jane Eyre.. és ez :)

A másik az HBO-n futó és már véget is érő - szerintem egy szériás - halálosan valóságos sorozat. Először nagyon morbidnak tűnt, mivel pont kifogtam a legeslegpszichósabb részét: az elrablást, mikor majdnem felgyújtják az egyik főszereplőt. Együtt éreztem át vele a fájdalmat, a megaláztatást és a halálfélelmet. Komolyan gondolkodom rajta, hogy felkutatom a színész többi alakítását, mert valami hihetetlenül jót játszott itt, a Sírhant művekben.

A drog, a tudatlanság, a fájdalom, a halál és annak félelme, vagy félelmének hiánya.. olyan sorozatban összegződnek, ami a teljes letargia helyett egy szinte szórakoztató kis esti filmjátéknak tűnik. De csak tűnik, mert igenis van mögöttes tartama. Szól az elfogadásról, a szégyenről, az azonos neműek kapcsolatáról, az öregségről, a félrelépésekről, szétcsúszásról.. az egész élet nagy fordulatra kényszerítő érzelmi kavalkádjáról, amit művészien visz a filmvászonra. Egyszóval grat nekik, hogy értelmesen foglalták/foglalják le az időmet. Rájuk szívesen áldozok az időmből.

Ámbár sokáig nem érdemes ilyeneket nézni, mert becsavarodik az ember. Inkább élem az életem, úgyis történik nap mint nap érdekes dolog.