emotions .. all about me (or parts of me)

A buszon történt

Ma ültem a buszon, jöttem vissza a kis lakásba.
Mikor valahol félúton jártunk – én, szokásos módon kibámultam az ablakon, álmodoztam nagyban, mikor jött a késztetés, „nézz oda!”. Hát arra néztem, és épp a szemébe néztem egy nagyon helyes srácnak. Általában véve nem nagyon szoktam tartani idegenekkel a szemkontaktust ( a helyzet sem tette volna lehetővé, még sokan szálltak fel utána, mennie kellett helyet keresni magának), így szinte rögtön el is kaptam a fejem, de azt hiszem félúton elmosolyogtam magam.
Izgatott lettem, felötlött bennem a kérdés, mi lenne, ha..?
Megfordítottam a fejem és felé tekintettem. Épp mellettem lévő sorba ült le, a karfás oldalra. Aztán ránéztem az arcára, és láttam, hogy ő is mosolyog.
Ettől újra mosolyra állt a szám, ami szegény néninek, aki mellém ült le, sok volt. Feltűnhetett neki valami, mert hol rám, hol a srácra nézett.
Mivel már nem láttam rá, inkább becsuktam a szemem és elgondolkodtam. Újra láttam magam előtt a sötét szempárt. Elképzeltem, hogy most ő is rám gondol.
Aztán eszembe ötlött, hogy valamit nyomkodott a telefonján. Furcsa ötlet kezdett formálódni bennem. Ha már információs társadalom, esetleg a social network-ön posztolja épp: ” thinking about someone..” .
Azután kinyitottam a szemem és a mosolyom halványodni kezdett.

OMG! Hát te is, fiam, Móni?!

Jelentem..jah. :D
Megvolt a második hiteles és nem himlel-es kirakodóvásárom!

Ja, wohl, schön..aber..?!
Na igen, kérdhetné az olvasó, és akkor?
Itt a csavar.. nem hiszem, hogy többre adnám a kobakom. Nem, nem a pénz miatt, még mielőtt ez a vád illetne. Egyszerűen az emberek hozzáállása miatt.
Én ezeket az ékszereket szívvel-lélekkel készítettem. Odatettem magam, benne vagyok mindegyik elkészült ékszerben, minden apró alakulási mozzanatnál jelen voltam, hiszen ÉN alkottam meg őket.

Nem arra készültek, hogy csak elhaladjanak mellettük, minden féle rácsodálkozás nélkül. Ezek egyedi dolgok, amik bezony nem mászkálnak minden második (jóhiszeműen hiszem, hogy) nőn, így valóban igaz rájuk az az állítás, hogy EGYEDI.

Nem mindennapi, ..ragozzam még?

Nem szeretem az állandósult témákat. Sem a normákat, sem az állandó trendet, sem azt, ha megmondja valaki mit KÉNE készítenem, hogy eladható legyen. no No NOO!

HA ÉN alkotok, az ÉN számíze szerint, senki ne mondja meg nekem, mi a SZERINTE jó. Mert akkor sajnos tévzavarban él a kedves.

HA Ő rendel, az Ő szájaíze szerint, ÚGY elkészítem a várt ékszert.
Én nem ítélkezek senki ízlése ellen, mellett, ezért a tiszteletnek visszafelé is igazolhatónak kellene lennie.
Sajnos ez nem így van, és ez, lehet nem kéne, de cseszettül felveri bennem az ideget.

Még egy kiállításhoz adom a nevem, aztán indul Anne-made igazi arca. Semmi laca-faca-maca-made.
Nop.

Azért kaptok képeket..

So.. Do you have any questions for me..?

Visszatekintés..

..a múltba.

Imádtam ezt az oldalt.. az író engedélyével még flopy-ra is mentettem a történeteket.
Iszonyatosan jó volt bekuckolni magam a gép elé és úgy olvasgatni. :)

hurry...look what you did ..R U Crazy?!!

jáj.. hát csak nem bírom abbahagyni a hallgatását.. főleg az eleje miatt. Pedig-pedig...!
Majmolás, hülye angol szöveg, amit a nyomi angol tudásommal is tökéletesen megértek, na meg a "macsó vagyok vazze.."-nézés.. Unszimpatikus. De akkor mi a ..wattacukorért dúdolom?!





Na de azért..ugye, hogy helyenként van egy kis Justin Timberlake felütés?

Kirakodóvásárom

Bizony. Eljutottam az első önálló kirakodásomra. És nem kis meglepetésemre pont azokat vették meg, amikre nem gondoltam volna. Na jó, azért a reneszánsz ihletésű antik medált gondoltam, hogy el fogják vinni...
Összegzésben: talán nagy elvárásokat helyeztem magam elé. Nem mind vált be, és ugye bár, magasak is voltak ahhoz a helyhez. De kerestem, nem is keveset, de nem is sokat; épp eleget ahhoz, hogy újabb alkatrészeket tudjak vásárolni a következő kollekciómhoz.

Apropó. Oldalt fogok készíteni nekik. Vigyázz közösségi lap...mert Anne-made érkezik!

Nem a legjobb minőségben, de legalább látványosságban dokumentálva

Pretty little angry words

Kúúúrva DH..!

Mily' felemelő öröm, mikor az egész napod arra megy el, hogy hivatalos ügyekben járkálj. Cikázás a HSZI - TO - ALBI vonalon. Ah-drr-grrr-pff-puff-ajj-áhh-cch!

Na de.. csak legyen meg az első kifizetett szorgalmi időszakos melóm. Akkor aztán asztrálisan feldughatják maguknak a kitartott ujjam.

Inkább elmegyek írni. Úgyis fel...cseszett idegileg a mai nap.

--

Hétvégén ékszerbravúr, gyártás minifolyamatban, na és a  kérdéses eladás. Kíváncsi leszek. Minden esetre egy kis gyakorlás csak emeli a színvonalat.

--

Vajon 33 kredit elég lesz erre a félévre? háát.. mongyőőőő, ha mindenből 5-ös leszek, talán átvesznek államira. Ajánlom nekik, mert még egy befizetett félévemen nem fog elküldeni a suli egy tanárt se.

Nyuszó voltam, Anett néven, de pssz! Ez a mi titkunk!  

Finally..!

Csak így tovább Robert!
A végén még ....

sweety

Oh, hogy kihagytam volna valamit? :o..nos, íme a szobám! :D

Még kopárak a falak, de már nem sokáig. Dolgozok az ügyön!

The End of Summer

or let i go to see this next chapter!

Létezhet teljes furaság nélküli jelen? Hihetetlen, de a válasz:nem.
Vagy nem is annyira hihetetlen?

Albérlet, bebútorozott szoba, munka, boldogság és elégedettségérzet?
Igen, mindezek megvannak.

Nem gondoltam volna még az elején, hogy valami jól is kisülhet - átélve a múltat.
De találkoztam egy intelligens, okos és kedves főnökkel, aki megmutatta, hogy lehet valakit tisztelni, még ha beosztottunk is. Én meg megtanultam, hogy a véleményemet ki lehet mondani, mert így segítem a munka folyamatát.

Az utolsó ottani munkanapom azzal lett zárva, hogy minden elismerése az enyém, nem csalódott bennem, igazán jó munkatársa vagyok. Így jelen időben. Ugyan is kaptam egy újabb állásajánlatot :)

Ami a legjobb az egészben, hogy valóban úgy érzem, fejlődtem és érettebben állhatok a jövőbeli életem elé. Mert ez a nyár volt AZ a nyár. Az, ami megmutatta, hogy csak akarnom kell. És én akartam.

A motiváció megvan, az ügybuzgóság még mindig pörög a véremben.

Ennyit jelent a jó főnök.

Példa van állítva elém, hogyan lehetek a saját leendő jövőképeimnek vezérlője. Alázat és egyenlőség. Nem varázslat, nem is sok pénzzel kecsegtető fantomkép.

A nyárnak vége, de a tanulás folytatódik..ahogy eddig is kellett volna.

És hogy mi lesz jövőre?
Tudod mit? Tudja a franc :D De lesz jövő nyár, ezt megígérhetem!

U.i.: kopár falak a rácson, mégis színek a váron. 1 nap. 1 nap az én kicsi örökkévalóm.

90'Bitch - I made it, dude! ;)

Újabb alkotás megrendelésre :)) 

fallin love..

Szerelmes vagyok!....

                                       .......két entitásba is! ...egyszerre...

Acta est fabula

Keresem-kutatom,
meglelem-elvesztem,
megveszem-szétszedem,
kiveszem-elveszem,
kelletem-nézetem, végül mérgesen kitépem.
Kiöntöm-elvárom,
megvágom-kivárom,
elvárom-beásom
kívánom-követelem
Adom-kérem, mégis toporzékolva sikítok a néma kényben.

Elnémul-megvakít,
csöndre int - szétszakít,
elém nyújt-szeretve ölel át, ilyen egy tanár. Hajladozva, de élek a mának.

Ad momento

Mikor azt hiszed, minden állandó és beteg,
mikor azt hiszed, jelened csak te lehetsz,
mikor látod, a szíve tele kinccsel,
mikor látod, tied már lassan ellebben
megállsz a percben és szétdermedsz.

Mikor azt hiszed, egyedül kaparod az eget,
mikor azt hiszed, kicsit se nevetsz
mikor érzed, a hurrikán feletted táncol,
mikor érzed, kabátod árnyként óvva zakatol,
széttörsz a csendben és tudod Istent.

Megkapsz, elhagysz,
Kalapos arád a hajlékony kalász,
nevető arany karika a kék szélben,
Együtt vagyunk a sötét fényben,
Én és én, két szép közös fél
Együtt, sziszegve a kiürült réttel. 

Összefonódva a végtelenben, örökre.

..just love it!

És most a két kedvenc hónapom képei, íme a júniusi és a júliusi termésáradat!
...mert kreatívan szép az élet!

Anita névnapra díszdoboz
nem volt könnyű dolog kitalálni, mi is legyen az ajándék :D

..végül egész kis pofás darab lett.

Kérdés: vajon rászorul a tető, vagy használható
tároló eszkösz lesz Anita életében eme kicsiny,
általam készített díszmű? ..Majd rákérdezek :)

Aztán csaptunk Á-val egy krea-napot. Hááát..
több volt a lelkesedés, mint az elkészült termékek száma..

Bogyó? Vagy..Babóca?

Következő héten pedig kiköltöztem végleg a kollégiumból.

<3 születésnap

Kipattant egy ötlet a tekervényes örvényemből...

Kezdte kinövögetni magát...

...végül egész szép darab lett! :)

Egy spanyol lány ötlete.. hm, meggondolandó.
Következő lépés: spanyol videó fordítása

Az ötlet megvalósulása I.

II,

III.

Szegecses mennyország

Nomi karkötő
- szombaton kerül átadásra -

A szívemhez nőtt.. Pixiee egyik ajándéka.
Nem lett tökéletes a felirat, de a mondanivaló a lényeg
Passion: első általam ismert írásának a címe

Nicole készülő ajándéka
sweet 21!

Ahh..eladásra szántam, de... úúúgy megszerettem!

Aloha Mindenki!

feel the victory..!

Kukucs..:)

Zajlik ám az élet ezerrel.
Van munka  - de még mennyi! És tényleg örülök, mert biztos munka, jófej főnökkel, jó fizetéssel és még csak nem is kell lesülnöm.

Aztán, megvolt az első fizetésem elköltése.. aww imádlak wellpur matrac, új cipők, kabát és felsők!

Aztán.. Szelike már.. összesen 14szeres macacita, azaz mamacica  :)

Gyümölcsösen szépen telnek a napok.

Néha jut idő kreatívkodni, bár inkább csak munka után beájulok az ágyba, de a vasárnap azért mindig tartogat meglepetéseket.

És ... végre 21 éves lettem! Megünnepeltek, koccintottuk, koktéloztunk, kaptam felköszöntéseket -igaziakat - és végtére is nem is volt olyan borzalmas az a nap. Pedig tényleg vártam már, hogy a bűvös számom valós legyen, de a nagy műbuzgalmat mindig is utáltam. Ezért is vettem le face-értesítést a szülinapomról. Úgyis tudtam, aki akar, megtalál és nem felejt el.

Azért a tortát sajnálom.. a szülinap bizony nem szülinap mami-féle torta nélkül.. és tavaly sem volt.. na de, fel a fejjel! Amerikában már legálisan ihatnék! :D
Jövőre, ha összejön, fogok is. És a július 4-ét végre ott élvezhetem, ahol élvezni lehet :)

Egyenlőre ennyi. Majd fotók jönnek, ha lesz időm és kedvem a nettem szórakozni.

Series

Hihetetlen, de két sorozatot is találtam, ami szinte napi szintem izgatja a fantáziám.

Első számú nagy kedvenc: Anne a zöldoromból :) Még a neve is mosolygásra késztet. Imád beszélni, álmodozni, és ha még mindig nem tűnne ki a tömegből, ott van a vörösen fénylő göndör haja, ami szikrázó egyéniségének külső mércéje. Jaj..imádom a BBC-t. Eddig még nem okozott csalódást. Főleg a kosztümös filmek/sorozatok terén. Büszkeség és balítélet, Észak és Dél, Jane Eyre.. és ez :)

A másik az HBO-n futó és már véget is érő - szerintem egy szériás - halálosan valóságos sorozat. Először nagyon morbidnak tűnt, mivel pont kifogtam a legeslegpszichósabb részét: az elrablást, mikor majdnem felgyújtják az egyik főszereplőt. Együtt éreztem át vele a fájdalmat, a megaláztatást és a halálfélelmet. Komolyan gondolkodom rajta, hogy felkutatom a színész többi alakítását, mert valami hihetetlenül jót játszott itt, a Sírhant művekben.

A drog, a tudatlanság, a fájdalom, a halál és annak félelme, vagy félelmének hiánya.. olyan sorozatban összegződnek, ami a teljes letargia helyett egy szinte szórakoztató kis esti filmjátéknak tűnik. De csak tűnik, mert igenis van mögöttes tartama. Szól az elfogadásról, a szégyenről, az azonos neműek kapcsolatáról, az öregségről, a félrelépésekről, szétcsúszásról.. az egész élet nagy fordulatra kényszerítő érzelmi kavalkádjáról, amit művészien visz a filmvászonra. Egyszóval grat nekik, hogy értelmesen foglalták/foglalják le az időmet. Rájuk szívesen áldozok az időmből.

Ámbár sokáig nem érdemes ilyeneket nézni, mert becsavarodik az ember. Inkább élem az életem, úgyis történik nap mint nap érdekes dolog.

Beszélgetések

Beszélgetés egy régi ismerőssel

- Fura vagy - jelentette ki enyhe mosollyal a szája szélén. De képtelen voltam leolvasni az ajakrebbenésről a valódi jelentést.
- Fura..mint? Jó vagy rossz értelemben? - tettem fel a régóta kikivánkozó kérdést és kissé remegő gyomorral vártam a választ.
- Hát... - nézett el laposan mellettem. A kezét lágyan a hajába fűzte, szinte láttam ahogyan a meleg bőr találkozik a nap csintalan fénynyalábaival, és forrón sisteregve cirógatja végig a barna szálakat.
Félig egy lanyha mosollyal az arcomon belenéztem a szemeibe, de a bizsergés mégsem hozta meg a várt végeredményt.
Pár másodpercig még láttam benne a vágyat, ahogyan valaki másfelé kalandozik sebesen, meg nem hátrálva az ész kötelességeitől. De velem már csak a test barna kis lencséi néztek szembe.
Egy fal megsemmisült. A másik felépült. Az enyém kikövezetlenül állt az égre meredezve a halmok közepén.

Az utolsónak vélt könyörületben hívés - féléves intervallumban számítva -

Drukk-drukk-drukk! Csak meglegyen az utolsó vizsgám!
Már rájöttem, hogy ez szerencsejáték.. épp ezért szorítom mocsok-makacs mód a hüvelykujjam.
Legyen meg a világirodalom vizsga! Ha meglenne, végezhetnék a nyárra ezzel az stresszokozó kozmoszbéli förmedvénnyel: múltnak tekinthetném a második félévemet.

U.i.: dolgozok. Bár néha kiégnek a szemeim a monitor előtt, még bírom. Kell, mert még a munka is light, a főnök is rendes, és nem mellesleg az albérlet nem ingyen van.

Ohohoo. vagy nem is mondtam? Ja igen, VAN albérletem. Mégpedig barátokkal tarkítva. Hm.. azt hiszem jó lesz az elkövetkezendő időszak. Saját szoba, saját tér, önálló, nem kényszerített döntések. Hát nem ez a felszabadulás főnixi megvalósulása? Várom, de piszok módra :

U.u.i.: a változás igénye érett gondolkodásra vall. Érett gondolkodás idősödésre. Az idő szubjektív.. tehát akkor én határozom meg? Mi ez? Önalkotta világ korlátok nélkül, vagy korlátozott világ "én" nélkül? Írok

Nehéz döntések

Mikor már azt hiszem, hogy Magam döntöm el a nagy kérdéseket, kiderül, hogy bizony erről szó sincs. Szó szerint. Ah.. írtam már, hogy ez rohadt frusztráló?! Na időn...

Az egész azzal kezdődött, hogy bizony rá kellett döbbennem: június van. Ez bármennyire piti dolognak tűnik, bizony nehéz döntések mozgatóköve volt. Elhatározások idejét hozta magával, amikbe bele is vetettem magam. Elköteleztem magam, bele is éltem magam. Megtettem, ami tőlem telt: széles mosoly, merészség és nagy adag elszántság. Most már tudom, hogy nem lett volna nagy értelme, mert ugyan úgy másokra gondoltam, nem magamra. Mert ha Én nem gondolok Magamra, ki fog? A szüleim? Közvetve, ja.
De ami számomra kezd rohadt érdekes lenni az az, hogy ha kiváltképp csak és kizárólag magamra akarok koncentrálni, súlyosan ledegradálnak értelmileg. Hát szükségem volt nekem erre? Főleg itthoni légtérben? Naná, hogy nem. Szóval, ami szükséges volt, megtettem. De vagy a szerencsémnek, vagy mások rossz beidegződése miatt, nem úgy lett, ahogy az el lett döntve.


Döntések és eldöntetések. Vicces, hogy azt hittem, egy tőről fakadnak, ha magam irányítok.

De ami még viccesebb: Nem én irányítok. Sem 'ttam. Szóval, ahol abbahagytam eme kiszakadásom előtt: azt hittem, hogy megvan aminek meg kell lennie.... DE .. aztán mégsem. Pont amikor már belenyugodtam, és elhittem.
A sors fintora, hogy ezúttal jobb történt.


Hát, néha rólam is írhatnak komédiát.

Konklúzió: Sose add fel magad, mégha konkrétan hülyének néznek is. Be yourself. Csak így egyszerűen.

A másik megosztandó tény, amit az internet adta örök nyomként akarok itt hagyni:
- azt hiszem sikerül magamon túljutni.

Korlátozva van mindenki. Csak más és más módon.
Ahogy az én egyik korlátozott oldalamon kezdett feloszlani az addigi szürke és mocskosul konok köd, kezdett egy másik rámköltözni. Nehéz volt elfogadni. Nem is. Inkább nehéz volt magát a tényt, tényként kezelni. Most tudom, hogy tenni kell ellene. A kérdés már csak az, hogy valóban elkötelezett vagyok-e.

Mindig eljön az ember életében egy olyan szakasz, amin nem egy nap átjutni. Amit, ha túlélsz tiszta, sérületlen morállal és csakis építő jelleggel felszabdalt, de utána szépen, újra felépített önképpel; akkor már tudod, hogy hibáztál, és nem hárításokkal élsz.
Én több mint 1 évig éltem az elfogadó fázisban. Néha kritikán aluli teljesítménnyel büszkélkedtem magam előtt, néha az öngyűlölet vagy kontextusból adódóan az önsajnálat mély gödrébe esve botladoztam.

A Hit.
Hiszek Magamban, és Ismerem Magam. Vajon sokak képesek ezt önáltatás nélkül mondani?
Én hiszem, hogy ismerem Magam. Ez már jobban elfogadható nem?

Én tudom, hogy Ki vagyok. De sajnos azt is, hogy MI vagyok. De a korlátok sosem állítottak meg. Most sem fognak. Én tenni fogok. Eleget vártam.

Új kezdet, jövök! 
Szóval rettegj világ, Anett úton van!

Már megint?!

...és egyszer csak azon kapom magam, hogy újra tételsor van a kezeim között. Rákényszerültem a régimagyar II. tételeinek tanulására.

...fáradok..! :/

De azért nem bírtam ki, csak közbeiktattam egy kis kreatívkodást. Az írás meg a porcukor volt az epren. Jó volt elmerülni. De sajnos nehéz volt újra észbekapni és dolgozni. Mert a tanulás munka. Bezony.

Képes napok

 Vizsgaidőszak. Miért ilyenkor jön mindig rám az írás?! Franc..

Teher alatt nő a pálma Rám bizony nem igaz.. mehetek csütörtökön megint újra vizsgázni. .. Halleluja!

Jövőhét szóbeli, rendesen tele is van a bugyi, a gatyát majd még idejében felkötöm!

Albi? Hol volt, hol nem volt..  Egy biztos 22 ezret nem fizetek egy ágy bérléséért. Még az egérlyukban is volt légtér!!
:....:.....:..........:............:...................:..........................:...................................

Sosem láttam ezt a várost ilyen szépnek. Még szivárvány is volt :)

 

Zarathustra. Egy kis Nietzsche sosem árt.

És igen, érdekes pózaim vannak olvasáshoz.

Lassan itt az idő, hogy kiköltözzek a szobából. Hogy hiányozni
fognak-e? Talán, de az újdonságtól való félelmet le kell győzni!
És egy kis privát szféra sem fog ártani. Egyikőnknek sem. 

 

 

Sokat kell tanulni.
SOKAT
Hogy ebből mi valósul meg? Naná, hogy a negyede sem.
Éjen az önfejű énem szorgos manifesztálódása!

Vizsga előtt. Csak stílusosan, saját ékszerrel.

Ha már ékszerek..
Szegecses rendelés és a karácsonyi rókagyűrű ajándék.
Nem is olyan rossz párosítás.
 My Own & New Crazy fashion

És ha már Crazy..
.. próbálkozom a dróthajlítással.
Rendelésem már van, már csak élesben kéne gyártani.

Aztán Otthon. Frissen nyírt füvön élet az élet :)
Imádom az illatát, és ha kint tudok netezni, annál jobb nincs is.
..Ja, de! Ha kint tudok olvasni :D

Miss Macsek.
Szellő és a vad karban tartott természet, alias a kert.

Sok van még hátra..jövőhéten szóbeli, plusz munkaértesítés. Félek. Mert nem azt akarom, amit kéne. Fel kéne nőni.
De sosem fogok.